Reggelim utolsó falatkáit fogyasztottam, amikor megjelent a szobámban Narina. Kezében mappákat tartva hajolt meg előttem éppen úgy, mint bármelyik szolga. Zavart ez a változás, de az öröm, hogy láthatom őt, erősebb volt. Végre egy ismerős arc, ami megtöri a magányosság érzetét a sok üres tekintetű szolga között, akik rám se néztek, mégis sejtettem, hogy mindenről jelentést tettek Seachlann-nek, ami velem kapcsolatos.
Narina mellett egy fiatal lány állt, lesütött szemmel a padlót bámulva. Haja arkaski módra fonva pihent két vállán. Magas nyakú, hosszú ujjú ruhát viselt, mint a szolgák, de nem a palota narancs színét öltötte magára, hanem halvány zöldet.
– Úrnő, ha megengeded, a megbeszélésünket talán tarthatnánk a teraszon. Gyönyörűen süt a nap, és ilyenkor reggel még nincs akkora hőség – szólalt Narina, mikor látta, hogy a szolgálók leszedik az asztalomat.
– Miért is ne? – vágtam rá azonnal, én is úgy éreztem, túl sokan vagyunk odabent – Csak Katana ki ne szökjön.
– Ne aggódj, majd figyelünk rá!
Narina fejével az egyik ablak felé intett, amit a mellette álló lány sietett kinyitni. Addig ott állt, amíg mi ki nem léptünk a nyíláson, ügyelve, hogy a macskám bent maradjon, majd ő is csatlakozott hozzánk.
– Deniaa lesz az új szolgálód – közölte Narina, miközben lassan a terasz kőből rakott mellvédjéhez sétált és letekintett Homoktövisre – Veled fog lakni a lakosztályodban, és mindenben a rendelkezésedre áll. Bármire is van szükséged, csak szólj neki.
– Nincs szükségem szolgálóra – már csak megszokásból is tiltakoztam, tartottam tőle, még miket erőltethetnek rám a Heeroo említette intézkedésekbe csomagolva. Ugyanakkor örültem, hogy lesz társaságom, és nem kell egyedül töltenem az éjszakákat elveszve teremnyi hálószobámban.
– Tudom, de szükséged van valakire, aki ismeri az arkaski szokásokat. Úgy szokás, hogy egy úrnő mellett legyen egy személyes szolgáló. Ettől a pillanattól hűséggel tartozik neked és követ, bárhova is menj.
– Egész életére elkötelezi magát nekem?
– Az alacsonyabb kasztban élőknek ez kiugrási lehetőség – mondta Narina, és én kénytelen voltam ezt elfogadni. Mellesleg igaza volt: szükségem van valakire, aki segít beleszokni az arkaskiak különös életmódjába.
– Deniaa – szólítottam meg a lányt, aki riadtan kapta fel a fejét –, nagy szükségem van a segítségedre, de fogalmam sincs, milyen úrnőnek lenni, pláne jó úrnőnek.
– Ne aggódj, Amirah úrnő, én sem szolgáltam még senkit, nem tudom, jól fogom-e csinálni.
Máris megkedveltem a lányt. Őszinte volt, szókimondó, és ez tetszett nekem. Egy pillanatig az arcán felejtettem a tekintetem, aztán biztatásként elmosolyodtam. Meg fogjuk érteni egymást. Biztos voltam benne.
– Deniaa modora egy kicsit… nyers még. Csiszolódnia kell, mert még sok problémája lehet belőle a palotában – ingatta a fejét Narina, hogy nemtetszését fejezze ki a lány felé, aki ettől kissé elszégyellte magát és távolabb húzódott tőlünk – Bízhatsz ebben a lányban - fordult hozzám most már bizalmasabban - A Folyóvidékről származik, apád nemzetségéből. Armel herceg maga intézkedett, hogy keressünk valakit melléd. Különös véletlen, hogy éppen Homoktövisen tartózkodott, az unokabátyját jött meglátogatni. Életében először jár a fővárosban.
– Ó!
Meglepettségem egyszerre szólt Deniaa kalandos utazásának, az apám említésének és az újabb információmorzsának, aminek a birtokába jutottam. Gondosan elraktároztam a tudatomba, mint egy aprócska puzzle-darabot, hogy majd beillesszem a megfelelő helyre.
– Térjünk át a lényegesebb dolgokra! – Narina a kezében lévő mappát nyújtotta felém – Ebben találod a napirended. Szigorú időbeosztás szerint élünk a palotában. Deniaa hatásköréről is részletes leírás van, valamint Heerooval kapcsolatban is találsz benne adatokat. Természetesen én is szerepelek benne. Ahogy a palotai munkám engedi, a rendelkezésedre állok, ez Armel herceg utasítása.
– Értem – bólintottam. Kicsit elveszve éreztem magam a rám zúdított információk és a velük járó felelősség súlya alatt.
– Nem olyan vészes – mosolyodott el Narina, egy pillanatra levetve a hivatalos arcát, de ugyanolyan gyorsan vissza is öltötte, mintha attól tartana, hogy valaki meglátja – Engedelmeddel, most távozom. Még rengeteg dolgom van.
– Köszönöm, Narina.
Újból kaptam egy kis ízelítőt arról, hogyan működnek a dolgok Arkaskban. Napról napra többet tudok meg és kevésbé leszek elveszve ebben a labirintusban, ahova keveredtem. Nem voltam biztos benne, hogy meg tudom szokni. Néztem az alattam elterülő várost, a szorgos hangyaként futkározó arkaskiakat, ahogy mindenki a dolgára siet. Szokatlan volt ez a tehetetlenség, hogy semmihez sem tudok kezdeni.
– Hány éves vagy? - fordultam hátra Deniaahoz, hogy megtörjem a csendet, ami Narina távozásával telepedett közénk.
– Tizennyolc, Úrnő.
– És mit csinálnak a veled egyidős lányok a Folyóvidéken?
– Az olyanok, mint én… vagy az olyanok, mint te, Amirah úrnő?
– Az olyanok, mint te.
– Dolgozunk. A földeken, a gazdaságokban, üzletekben, otthon segítünk a ház körül, vigyázunk a kicsikre, ruhákat varrunk…
– És az olyanok, mint én?
– Többnyire a saját köreikből valókkal érintkeznek, kapcsolatokat építenek, ebédeket adnak…
– Hát ez nem túl izgalmas – sóhajtottam lemondóan. Elképzelni se tudtam, hogy ezentúl így éljem az életemet, hogy tökéletes bábként mindig csak azt tegyem, amit mondanak nekem. Hogy arra használjanak fel, hogy előnyös üzleteket kössenek, vagy információkat szedjek ki fontos személyek feleségeiből, mindeközben vigyázzak arra, mi hagyja el az én számat.
– Viszont sokat utaznak, látják az egész világot, mint az apja – mondta vigasztalóan új szolgálólányom, amikor látta, hogy elkedvetlenedek. Erre a megjegyzésre viszont felkaptam a fejem. Végre valami hír apámmal kapcsolatban!
– Ismered apámat?
– Amikor Folyóvidéken van, gyakran látom.
– Mesélnél róla? Azt hallottam, hogy nincs családja. Igaz ez?
– Igaz. Valami buta egyezmény miatt, legalábbis ezt pletykálják, de erről nem tudok többet. Meg is lepődtünk, amikor hallottuk, hogy van egy lánya. Még asszonyt sem vett soha maga mellé… Vigyázzon, Úrnő!
Deniaa sikoltása zárta szavait. Ahogy az lenni szokott, minden olyan gyorsan történt. Megragadta a karomat és arrébb rántott. Nagy csattanás, a következő pillanatban már egy hatalmas kőedény összetört darabjai hevertek a földön, körülötte virágfölddel és egy növény maradványaival, éppen ott, ahol azelőtt álltam.
– Mi a fene… – csodálkoztam rá a romhalmazra, de nem volt időm alaposan szemügyre venni, mert Deniaa a karomnál fogva húzott maga után a szobámba.
– Azonnal szóljanak Heeroonak! – adta ki az utasítást a lány, mire egy a lakosztályomat takarító szolgáló elsietett – Jól vagy, Úrnő?
– Persze, semmi baj… – de addigra már ott termett Heeroo is. Egy pillantást vetett rám, majd a nyitott teraszajtó felé sietett, hogy felmérje a helyszínt.
– Éppen, amikor Armel herceggel tanácskoztam… – dohogta a kapitány, mikor visszajött – A felső terasz körbefut az egész emeleten, bárki lehetett.
– Akár véletlen is lehetett - vetettem fel.
– A palotában soha semmi sem történik ok nélkül. Miért voltatok a teraszon?
– Narina javasolta… Gondolod, hogy ő…?
– Az kizárt! – hárította azonnal Heeroo. Láttam rajta, hogy megbízik Narinában és még a feltételezés is sértő számára – Talán vannak, akiknek nem tetszik jelenléted a palotában, Úrnőm, de Narina nincs közöttük, erről magam kezeskedem.
– Nem gyanúsítom semmivel, csak furcsa az egybeesés.
– Nincs ebben semmi furcsa. Ideért már Armel herceg? – nézett a szolgálókra Heeroo, akik mozdulatlanul bámultak maguk elé. Szemmel láthatóan nem tudták, hogy ilyen helyzetben mit kell tenniük. Valószínűleg nem is igazán történtek hasonló események Homoktövisen. Ki merne ilyesmit elkövetni Seachlann palotájában?
– Itt vagyok, Heeroo – szólt komoran Armel, amint belépett a szobám ajtaján és rögtön meg is állt a fal mellett, megtartva a kellő távolságot köztünk – Valaki zárja be a teraszajtót!
Feszülten várta, hogy a szolgáló engedelmeskedjen. Addig mintha visszatartotta volna a lélegzetét. A légáramlat éppen feléje fújta az illatomat, ami ezekben a napokban sokkal erősebben támadta a rá fogékonyabbak érzékeit.
– Jól vagy, Amirah? Nem esett bajod? – szegezte nekem rögtön a kérdést, amint megszűnt a légmozgás a szobámban és Heeroo befejezte a beszámolót az esetről.
– Minden rendben.
– Semmi sincs rendben! – járkálni kezdett az ajtó előtt és arckifejezése lépésről-lépésre komorabbá vált - Mostantól Heeroo nélkül nem hagyhatod el a lakosztályodat! Még a teraszra is csak az ő társaságában léphetsz ki. Ez csak egy ártatlan kis figyelmeztetés volt, csupán egy kődézsa. Ki venné komolyan? Baleset, ami akár rosszul is végződhetett volna.
– Mégis kinek lennék útban? Jelentéktelen kis porszem vagyok Arkaskban – tettem előre egy lépést, miközben beszéltem, mire ő felemelte a kezét és megálljt parancsolt nekem.
– Elképzelni sem tudod, mennyi okot adtál rá a létezéseddel – mondta kelletlenül, amitől kezdtem rosszul érezni magam. Nem kellene itt lennem, nem kellene problémát jelentenem, nem kellene célpontnak lennem. Szorosan öleltem Katanát, ebben a pillanatban őt éreztem a legközelebb magamhoz, de megvédeni az arkoktól ő sem tudott.
***
Deniaa és Heeroo reménytelen pillantást váltottak egymással, majd újult erővel fogtak neki, hogy meggyőzzenek, a Hölgyek termébe kell mennem. Már fél órája álltunk a szobámban, miután a szolgák és Armel magunkra hagytak minket. Ugyanennyi ideje győzködtek arról, hogy most nekem kell lépnem, válaszul a történtekre.
- Semmi kedvem hozzá!
- Pedig épp most van itt az ideje, hogy ott mutatkozzál – érvelt Heeroo –, különben azt hiszik, megijedtél. Meg kell mutatnod, hogy egy kődézsa nem elég ahhoz, hogy elijesszenek.
- És ha legközelebb valami olyasmivel próbálkoznak, ami elől nem tud elrántani Deniaa?
- Éppen ezért kell megmutatni, hogy neked nem árthatnak!
- Ha ugyan tényleg valamelyik palotahölgy volt az!
- Ki más tette volna a hölgyek szárnyában?
- Egy nő, egy akkora dézsát?
- Egy nő és egy szolgája – szólt közbe Deniaa – Egy szolgálólány sok mindenre képes ám az úrnőjéért!
Ezzel nem vitatkozhatok. Ketten képesek lehettek a merényletre. Viszont szívesebben találkoztam volna Rolanddal és Joséval, mint azokkal a hölgyekkel, akik holtan szerettek volna látni. Sok minden történt rövid idő alatt és sok új információ is a birtokunkba került, amiről este nem beszélhettünk a chaten. Bennük bíztam és attól tartottam, hogy ha egyszer már nem lesznek a közelemben, teljesen el leszek veszve.
- Armel herceg viszont nem értene egyet a dologgal. Te is hallottad, mit mondott!
- A herceg talán túlzottan félt téged, Úrnő, de ha hideg fejjel végiggondolná, ő is odaküldene téged. Nem akarná, hogy bárki is azt gondolja rólad, hogy gyenge, törékeny virágszál vagy.
Túl jól ismerte Armelt. Ahogy végig gondoltam Heeroo érveit el kellett fogadnom, hogy ez lenne a legjobb lépés részemről.
Deniaa mintegy végszóra elém tartotta a kezében lévő ruhát és a paraván felé intett fejével. Gyönyörű sötétzöld organza volt, díszítések nélkül. Sebtében készült egyetlen éjszaka alatt, miután előző nap méretet vett rólam egy szabó. Nem borították hímzések és szalagok, csak néhány arany csat rögzítette a kelmét a kritikus pontokon. Ezzel együtt is közönségesnek fog hatni a többi palotahölgy ruhája mellett, de nem bántam. Talán Arich lánya még ezt is megengedheti magának, ha méltósággal visel egy egyszerű ruhát.
Engedelmesen vonultam a paraván mögé Deniaaval, hogy átöltözzek. Egy pillanatra átvillant az agyamon, hogy ezek ketten, ha nem vigyázok, még a fejemre nőnek.
- Legalább nem narancshomok. Soha többé nem akarom azt a színt viselni magamon!
- Nem is illő. A te színed a zöld az apád után. Mi, folyóvidéki lányok mindig zöldet hordunk, ha Homoktövisre jövünk.
Erről eszembe jutott:
- Sireen is folyóvidéki?
- Attól tartok – húzta el száját a lány – Az apja Eegan nagyúr, a nyugati erdőségek ura Folyóvidéken. Amíg nem jöttél, Sireen volt Folyóvidék virága, ez a cím most már a tiéd.
Nem akartam címeket, máris több volt, mint amennyit el tudtam viselni. Ha valaminek a virága voltam, akkor a Földé, a bolygóé, ahol szárba szökkentem és ahonnan gyökerestül kitéptek.
- Gondolod, hogy Sireen haragszik rám emiatt? A többiekhez képest még kedves is volt hozzám.
- Emiatt? – nevetett a lány.
- Elég legyen az ostoba fecsegésből, Deniaa! – zengett Heeroo ingerült hangja a paraván túloldaláról, mire a lány arca lángba borult.
- Befonjam a hajad úrnő? Arkaski módra, szép fonatokat tudok készíteni – kérdezte bátortalanul a szidás miatt.
Elbizonytalanodtam. Leültem a fésülködő asztalka elé és belebámultam a tükörbe. Végtelenül fárasztott ez az arkaski jelmezbál, a túlgondolt maskaráikkal, a lehetetlen hajkölteményeikkel és azzal a rengeteg festékkel, amit a palotában magukra kentek. És nem csak a hölgyek. Mindez felesleges volt és rengeteg időbe került.
- Nem kellenek fonatok, csak tűzzük fel két oldalt – mondtam, mire a lány hajtűket hozott és segített földi módra fésülni a frizurámat. Megvártam, amíg Heeroo nem figyel, majd odasúgtam neki – Mi a helyzet Sireennel?
- Az apja elárulta Arichot. Most, hogy újra erősödik apád hatalma, persze mindent megtesz, hogy újra a kegyeibe férkőzzék, de Arich nehezen bocsát meg.
Újabb csontváz került elő Arkask szekrényeiből.
Megjegyzés küldése